Udvardy Frigyes - A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2006

találatszám: 116 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-116

Névmutató: Gál Mária

1990. június 22.

A Bolyai Társaság márc. 17-én alakult meg, ideiglenes bizottságot választottak, ismertette tevékenységüket dr. Bodor András professzor, a Bolyai Társaság elnöke. Ápr. 27-én hivatalosan is beiktatták a társaságot, mint jogi személyt. Céljuk a romániai magyar felsőoktatás támogatása, ösztöndíjak biztosítása és egy külön Bolyai Alapítvány létesítése. Hetenként tartanak gyűlést, tanulmányozzák a főiskolai hálózatot. Eddig három memorandumot terjesztettek elő, az ország ideiglenes elnökéhez, a miniszterelnökhöz és a tanügyi minisztériumnak, feltárva a magyar nyelvű oktatás helyzetét, kiegészítve a fejlesztésre vonatkozó elképzelésekkel. Válasz nem érkezett. A memorandumokban az önálló magyar főiskolai hálózat létjogosultságát fejtették ki. Az ifjúság külföldre áramlását éppen ezzel lehetne megállítani. A tanerőhiány elképesztő mértékű, a Ceausescu-rendszer elsorvasztotta a tanerőképzést. A tanerőhiány 1990/91-ben 988 fős, ez még tovább fog emelkedni. A jelenlegi nehéz helyzetet jelzi, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem néhány karán a magyar hallgatók száma: az 1990/91-es tanévben a történelem szakon: IV. éven két hallgató, III. éven egy sem, II. éven egy és első éven egy sem, a filozófián: IV. évben három, III. éven kettő, II. és I. éven egy sem. /Gál Mária: Interjú dr. Bodor András professzorral, a Bolyai Társaság elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

1990. július folyamán

Erdély egyik legrégibb egyházi lapjának új folyama indult. 1888-tól 1948-ig jelent meg az Unitárius Közlöny. A kiadvány hosszú szünet után most újból jelentkezett. A szerkesztő- bizottság: dr. Szabó Árpád, Molnos Lajos, dr. Rezi Elek, Gál Mária. - A folyóirat hírt adott arról, hogy 1990. febr. 22-én a Dávid Ferenc Unitárius Nőszövetség kolozsvári tagozata - több mint 40 éves szünet után - megkezdte tevékenységét. /Unitárius Közlöny - A Keresztény Magvető melléklete (Kolozsvár), júl./

1990. október 5.

Béres András, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola /Marosvásárhely/ dékánja elmondta, végre több hallgatót lehetett felvenni /az előző évben csak három magyar felvételét engedélyezték/, idén a magyar szakra 14 hallgatót vettek fel. Megindulhatott a rendezői szak is /a hetvenes években megszüntették/ négy magyar hallgatóval. A hallgatók számának bővülés a tanári kar gyarapodását is jelentette. Több új tanár Kolozsvárról. Szatmárról ingázik, így Tompa Gábor, Visky András, Parászka Miklós, de jöttek a marosvásárhelyi színháztól is. /Gál Mária: Változások a Színművészeti Főiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

1991. augusztus 2.

Avvakumovits Katalin a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány /HHRF/ munkatársaként részt vett a genfi emberjogi értekezleten. Hámos László, a HHRF elnöke mint a hivatalos amerikai kormánydelegáció tagja vett részt a tárgyalásokon. A HHRF tizennégy oldalas angol nyelvű dokumentációt állított össze a román kormánynak 1990. június, vagyis a koppenhágai találkozó óta foganatosított, kisebbségekre vonatkozó intézkedéseiről és gyakorlatáról. Sajnos a genfi konferencián kevés szó esett bármely európai kisebbség konkrét helyzetéről, állapította meg Avvakumovits Katalin. Mégis óriási előrelépést jelent a genfi konferencia, mert önálló tárgyalást rendeztek az eddig tabuként kezelt témáról. A záróbeszédekben több nyugati állam megemlítette a romániai magyarság megoldatlan helyzetét. A román felszólalás visszautasító hangneméből látható volt, hogy ebben az országban hiányzik a megfelelő hozzáállás. /Gál Mária: A túlzott diplomácia konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

1992. március 5.

Gheorghe Funar, Kolozsvár megválasztott polgármestere /A Román Nemzeti Egységpárt jelöltje/ kijelentette, hogy az önálló magyar iskolák szeparatizmust jelentenek, azokat meg kell szüntetni. A románoknak sincsenek iskoláik. Szerinte nincs szükség önálló magyar egyetemre, az nem is szolgálná a magyar fiatalok érdekeit. A magyar revizionizmust az RMDSZ egyes vezetői, a magyar kormány néhány tagja és néhány emigráns képviseli, mondta. / Gál Mária: A polgármester válaszol. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 5./

1992. március 14.

Többszöri halasztás után márc. 14-én hivatalosan beiktatták Kolozsvár megválasztott polgármesterét, Gheorghe Funart, a Nemzeti Egységpárt tagját. Eckstein-Kovács Péter parlament képviselő bejelentette, hogy lemond parlamenti mandátumáról, s a kolozsvári tanácsban fog tevékenykedni, ezt azonban a tanácsosok egy része kifogásolta. A teremben ülők magyarellenes bekiabálásai ellenséges hangulatot teremtettek. Alpolgármesternek a Nemzeti Egységpárt tagját, Liviu Medreát választották meg, /Gál Mária: Vatrás az alpolgármester is! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Funar első felszólalásában közölte: ellensége minden szeparatizmusnak, továbbra is számít a Vatra Romanesca és pártja segítségére. Alpolgármesternek nem az egyensúlyt biztosító RMDSZ-tagot választottak, hanem a Vatra egyik alapító tagját, Liviu Medreát. /Túrós-Jakab László, Kolozsvár: "Nem tűrök semmiféle szeparatizmust". = Új Magyarország, márc. 16./

1993. augusztus 24.

1949. márc. 3-án éjjel erőszakkal elhurcolták az erdélyi magyar arisztokratákat, elvették minden vagyonukat és az 1945-ben még meghagyott 50 hold földjüket is. A deportáltakat kényszerlakhelyre vitték, a kijelölt települést nem volt szabad elhagyniuk. Személyazonosságijukba megkülönböztetésként bepecsételték a D. O.-t /Dominiciu Obligatoriu - kényszerlakhely/. A háromszéki földbirtokosoknak jutott a legkegyetlenebb soros, őket dobrudzsai kényszermunkára vitték. Szenvedésük 14 évig tartott, 1963. aug. 23-án felszámolták a kényszerlakhelyt. De őket a sárga csillag, a káderlap tovább kísérte. /Gál Mária: A törvény nevében. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 24./

1993. szeptember 1.

Szőcs István cáfolta a Magyarországot minősítő "utolsó csatlós" kifejezést. Ezt ámítás, ködösítés, demagógia hozta létre. Legutóbb Gál Mária Egy döntés története /Szabadság, aug. 28./ című írásában találkozott ezzel a kifejezéssel. Ez a kifejezés nem igaz, hangsúlyozta Szőcs István. A legtovább harcoló fegyveres szövetséges a fasiszta usztasák vezette Horvátország volt: egy nappal a hitlerista Németországot is túlélték: 1945. máj. 10-én kapituláltak. Csakhogy a háború után a diplomaták úgy tettek, mintha a fasiszta Horvátország és a fasiszta Szlovákia nem is létezett volna: dicstelen pályafutásukat besöpörték a győztes Jugoszlávia és a "még győztesebb" Csehszlovákia szőnyege alá. /Szőcs István: Történelmi lecke. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./

1993. szeptember 4.

A román parlamentben hazaárulást emlegettek az RMDSZ memoranduma kapcsán, ellenzéki képviselők is beálltak a kórusba, nyilatkozott Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke a vele készített interjúban. Még bíróság elé állításról is röppentek föl hírek. A Markó Béla és személye elleni bírósági eljárásról elmondta, hogy Romániában minden lehetséges. Takács Csaba cáfolta az Evenimentul Zilei hírét, hogy az RMDSZ kéri Frunda György mandátumának visszavonását. /Gál Mária: Romániában mindenre található törvényes alap. Interjú Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezető elnökével. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

1993. szeptember 29.

A Brassai Líceumban beindult az unitárius tagozat. Itt elsősorban humán jellegű oktatás folyik.Az unitáriusok kénytelenek voltak unitárius teológiai szeminárium néven indítani az oktatást, mert három éve hiába kérik vissza a volt Unitárius Kollégiumot, a mostani Brassait. /Gál Mária: Unitárius tagozat a Brassaiban. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 29./

1993. október 22.

Az emberek hamar napirendre tértek a Hadréven történt összecsapás után, amikor a rendőrök tétlenül nézték a tüzet, nem engedték oda a tűzoltókat, nem akadályozták meg a gyilkosságokat. A cigányok leégett házainak újjáépítéséhez megígért kormánysegítség várat magára. A román sajtó egy része felháborodottan írt arról, hogy az Amnesty International beavatkozott ebbe az ügybe, mert azzal vádolta a rendőrséget, hogy segédkezett a cigányellenes pogromban. /Gál Mária: Emeberk vagyunk mi is! = Szabadság (Kolozsvár), okt. 22./

1995. június 5.

Az RMDSZ IV. kongresszusának napjaira időzítve jelent meg az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége kiadásában a Fehér könyv /Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról, RMDSZ, Kolozsvár, 1995/. Az előszót Bodó Barna írta, a könyv Gál Mária, Gajdos Balogh Attila és Imreh Ferenc tényfeltáró publicisztikáit tartalmazza. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./

1995. június 8.

Az RMDSZ kolozsvári kongresszusa idején Új Kongresszus, Új Ezred címmel politikai vicclapot adtak ki a kongresszusi sajtóiroda munkatársai /Gál Mária, Kiss Attila, Marián Antal, Szatmári Tibor/, rajtuk kívül Magyari Nándor, és Tokay György is munkatársa volt ennek az alkalmi lapnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 8./

1995. július 5.

Júl. 1-jén magyarul is sugárzó Radiosonic nevű magánrádió kezdte el működését Kolozsváron. Igazgatója, szakmai irányítója és társtulajdonosa Gelu Carling, Török László /a Kalotaszeg című lap útnak indítója, majd a Glória Kiadó menedzsere/ szintén társtulajdonosként ügyvezető igazgató. A magyar nyelvű adás vezetője Sebesi Karen Attila színész-rádiós-tévés, helyettese Gál Mária /korábban a Szabadság napilap publicistája, majd az RMDSZ politikai főosztályának munkatársa/. A rádió egész nap sugároz, magyar nyelvű adása 4 órás /de. 9-11, este 21-23 óra között/. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./

1995. augusztus 19.

Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./

1995. augusztus 19.

1995. november 2.

Nov. 2-án, halottak napján Szabadkán két erdélyi vendég tartott előadást. Gál Mária kolozsvári történész az 1944 őszi erdélyi magyarellenes atrocitásokat, gyilkosságokat ismertette, Bodó Barna, az RMDSZ alelnöke pedig a Fehér könyv, az első ilyen jellegű dokumentumgyűjtemény megjelenésének körülményeiről számolt be. Egyetlen idősebb történész sem hajlandó hozzányúlni ehhez a még mindig érzékeny kérdéshez, a fiatalok - köztük Gál Mária - vállalták a munkát. /Szabad Hét Nap (Szabadka), nov. 9./ Fehér könyv az 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról /RMDSZ, Kolozsvár, 1995/ (összeállította:) Gál Mária, Gajdos Balogh Attila, Imreh Ferenc A könyv az észak-erdélyi, székelyföldi vérengzés /Szárazajta, Csíkszentdomokos/ mellett kiért a dél-erdélyire is, román szabadcsapatok ott is megöltek ártatlan magyarokat, névsorukat is közölte: Gyantán 47 főt /köztük egy kétéves, két 13 éves fiú is volt/, Magyarremetén 35 főt /köztük és 12 és egy 15 éves fiút/, Kishalmágyon 6 főt és Szentmihályon szintén 6 embert.

1996. július 4.

Júl. 2-án és 3-án Kolozsváron Az önkormányzatok kérdése országos, megyei és települési szinten címen rendezett konferenciát az RMDSZ, az Erdélyi Református Egyházkerület és a hollandiai Államismereti Református Párt /SGP/, számos tanácsos és polgármester részvételével. Az SGP ötödször vett részt erdélyi konferencián, most is több előadót küldött. A hazai előadók között volt Varga Attila képviselő, Bakk Miklós tanácsos /Lugos/, Demeter János, az RMDSZ önkormányzatokért felelős alelnöke, Kolumbán Gábor, Hargita megye tanácselnöke és Gál Mária. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), júl. 4., 816. sz./

1996. augusztus 14.

A Népszava napirenden tartja a Tibori Szabó Zoltán-vitát. Kolozsvári tudósítója, Gál Mária Czirják Árpád érseki helynök véleményét kérte, a nyilatkozat az egyházakat képviselte? Czirják Árpád kifejtette, hogy Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság főszerkesztője nem volt tárgyilagos. A Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ hiányosságait "mindnyájan ismerjük", de mindezt "kizárólag negatív értékelésben tálalni, egész közösségünkre nézve bántó. A svihák jelző használata" provokatív. Az egyházak képviselői személyes méltatlankodásukat fejezték ki. Eckstein Kovács Péter jogászként állapította meg, hogy a püspökök nyilatkozata nem sértette a sajtószabadságot. A püspököknek, mint az MVSZ védnökségi tagjainak, "feladatuk is volt a védnökségük alá helyezett szervezet melletti kiállás." Szerinte partikuláris ügyben testületileg fellépni nem szerencsés dolog. /Népszava, aug. 14./ Előzmény: 1053, 1070, 1099, 1124, 1125, 1141, 1176, 1183, 1186, 1190, 1244, 1256, 1257,1258, 1273, 1286, 1306, 1321, 1331, 1347. sz. jegyzet

1996. augusztus 14.

lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-116